A jószívűség és a segítőkészség fontos tulajdonságok, de ha túlzásba esel, akár a vesztedet is okozhatják. Úgyhogy jegyezd meg a három aranyszabályt, és parancsolj megálljt a benned lakozó, túlhajszolt jótevőnek.
1. szabály: Nem menthetsz meg mindenkit!
Szinte mindenkiben - és leginkább a lányokban - lakik egy Terézanyu, aki életmissziójának érzi, hogy mindig, mindenhol segíteni akarjon. Legyen szó olyan apróságról, mint korrepetálás valamilyen tantárgyból, vagy arról, hogy valaki helyett megcsinálj valamit, amihez igazából semmi közöd sincs, a túlzott jószívűség kifejezetten elronthatja ezt az egyébként nagyon is becsülendő tulajdonságot. Lehet, hogy észre sem veszed, de azzal, hogy ugrásra készen állsz, és lesed a számodra fontos emberek kéréseit, teljesen felőrlöd magad, miközben egyre természetesebbé válik a viselkedésed. "Légyszi, segíts!", " Kérlek, csináld meg helyettem!'' - ha az ehhez hasonló mondatokra mindig igen a válaszod, ideje elgondolkodnod: megéri úgy élni az életedet, hogy gyakorlatilag mások diktálják minden lépésedet? Ugye, hogy nem?
2. szabály: Csak annak segíthetsz, aki hagyja!
A jó barát jóban-rosszban kiáll a másik mellett, ezért amikor az LB-nek szüksége van arra, hogy valakinek kiönthesse a lelkét, természetes, hogy meghallgatod. Még akkor sem ítélkezel fölötte, ha pontosan tudod, hogy hatalmas hibákat követ el - csak próbálod jó útra terelgetni, és reméled, hogy a hasznos tanácsokkal ráébreszted arra, hogyan javítson a helyzetén. Nyilván minden rossz élmeny feldolgozásához idő kell( főleg ha a dologban pasi van), de ha hetek, sőt hónapok telnek el úgy, hogy a másik csak fetreng az önsajnálatban, akkor sajnos nem tehetsz semmit. Nyilván rosszul érzed magad ilyenkor, mert nem jó láti a bestie-d szenvedését, de fontos, hogy ne vedd át a lehangoltságát. Attól, hogy ő hullámvölgybe került, amiből láthatólag nem is nagyon akar kimászni, nem szabad hagynod, hogy magával húzzon a mélybe. Hallgasd meg, támogasd őt, de ne pazarold az energiád feleslegesen arra, hogy hiábavalóan segíteni próbálsz neki.
3. szabály: Néha nemet kell mondani!
Bármennyire is szívesen segítesz, amikor valaki megkér rá, mégis előfordulhat, hogy épp olyan helyzetben vagy, ami nem teszi lehetővé plusz dolgok bevállalását. Ám sajnos az esetek nagy részében hiába tudod, hogy nincs rá időd, mégis igent mondasz, és ha belegebedsz, akkor is megteszed, amit kell. Pedig fontos lenne, hogy megtanulj rangsorolni, és ha el vagy havazva, akkor még a hozzád legközelebb állóknak is képes legyél nemleges választ adni. Sose legyen bűntudatod emiatt - hisz ha te nem figyelsz oda a saját feladataidra és érzéseidre, akkor mégis ki fog? Természetesen, amennyiben időd és energiád engedi, kisebb-nagyobb segítséget adhatsz- de ügyelj arra, hogy ez semmiképp ne menjen a saját életed rovására.
És veled mi lesz?
A Terézanyuk legnagyobb átka, hogy bár általában boldoggá teszi őket a segítségnyújtás, közben teljesen megfeledkeznek önmagukról. Ha te is közéjük tartozol, bizonyára észrevetted már, hogy soha nem te állsz a figyelem középpontjában. Megkérnek valamire és - ahelyett, hogy azt látnád: nincs rá kapacitásod - csak az lebeg a szemed előtt, hogí muszáj igent mondanod, különben esetleg megbántod a másikat a visszautasítással. Pedig jó lenne, ha észrevennéd: ez a te életed, és nem ártana, ha élnéd is. Néha egy picit önzőnek kell lenni - bár nézőpont kérdése, hogy bizonyos helyzetben saját magad előretolását lehet -e önzésnek nevezni -, és saját magadra kell koncentrálni. Jószívű szamarítánusként ez lehetetlennek tűnhet - de hidd el: nem az!
FORRÁS: 2013 júliusi IM SZÁMÁBÓL